Köszönet Juhász Istvánnak(aki a Kaposvári Egyetem Művészeti karának színész szakos hallgatója)közreműködéséért!A juttatásait... hát, azok elvesztek valahol. Bocsi.
Köszönet Csepella Olivérnek, hogy hagyja a rímpárokat előbukkani a fejéből, hogy meg is osztja őket bárkivel, mindenkivel (ezjuteszembe.blogspot.com) és hogy nem ragaszkodik jogdíjhoz. Sőt! Nem hogy nem kéri, de meg sem említi! Még köhögésnek álcázva sem. Köszi, Olivér! És köszönet apám volt munkahelyének, hogy hagyta elhozniazt a pár tubus festékkoncentrátumot! Köszi, Sóherek!
Those lines are about acknowledgement... so don't matter in truth... The point is that this mural was made for the occupants of a ten floored block. The short poem is in unliric, rough translation: The TV watches/The chair sits/I feel our heart will pinch... It was made to cover a piece of the dirty, neutral wall of the stairway. That's all.
egy-egy kisebb-nagyobb közösségben, környezetben, ésatöbbi,
annak itt a helye!
Ha szeretné(d) bemutatni, hogy mivel járult(ál) hozzá ehhez, írj(on), küldj(ön), lépj(en valamit)!
PLOT
Rumor it!This blog is going to present an evolving, currently plastic idea...It would be about people (and their creations) who make something new (or plaster up something old) in minor - major societies, environments, etc.Their place is here!If you would like to show with which you added to this, write, send, join, do something!